Keresendő szöveg:


FÓRUMOK

Szekszárd-belváros


Új hozzászólás

Rácz Zoltán válasz erre 2013-10-17 08:43:02
Megfogadva a két tanácsot a következő programmal elindultam az egyik kamarai elnökségi tagságért:
Tisztel Kollégák!
Rácz Zoltán vagyok, építész vezetőtervező. A kamarai tisztújítás kapcsán szeretném elmondani a véleményem. A magyar építőipar történelmi mélyponton van. A kamarák azzal küzdenek, hogy ugyan kötelező a tagság és szinte mindenki tag, a tagság aktivitása szintén mélyponton van. A választásokra is csak némi ügyeskedés árán lehet a 10 %-os részvételt biztosítani. Soha nem jutott eszembe, hogy valaha felvállaljak bármiféle tisztséget ebben a szervezetben, úgy láttam, hogy ez a kamarai rendszer jól körülírható irodák, baráti társaságok terepe.
Több olyan esemény, társadalmi, politikai környezet változása kellett ahhoz, hogy megváltozzon a véleményem. Úgy gondoltam az utolsó pillanatban, hogy elindulok az egyik elnökségi tagsági pozícióért. Azt gondolom, hogy az építőiparhoz köthető „mérnök társadalom” nem kapja meg az őt megillető társadalmi megbecsülést, tanácsait nem kérik, nem tudja befolyásolni érdemben az országban folyó gazdasági társadalmi változásokat. Jellemezően nincs a kormányzatnak ilyen mérnök tagja, vagy ha lenne is azt nem tudja megjeleníteni markánsan. Azt látom, hogy a jogászok, a közgazdászok, a kereskedelmi, az agrár, az iparkamarák, markánsan befolyásolják az országban zajló folyamatokat, amik ráadásul egy mérnök ember számára sokszor értelmezhetetlenek, a józan logika ellen vannak. Több kollégával is beszélgetve egyöntetű volt a vélemény, hogy nem működik megfelelően a kiválasztás, így a kamara nem tudja a kétség kívül hatalmas szellemi potenciáját az ország fejlődése érdekében optimálisan kamatoztatni.
A kiválasztás leginkább kiváló tervezői életutat kívánt meg egyes pozíciók megszerzése feltételéül. Egyáltalán nem biztos, hogy egy elmélyült tervezői munkára beállt gondolkodás szükséges egy egész kamara vezetéséhez. Azt gondolom, szükség lenne egyfajta menedzser szemléletre is. Azt is gondolom, hogy a mérnök és az építész kamara nem szétválasztható egység, hiszen a produktumaik során is szüksége van mindig a másikra. Nem gondolom, hogy össze kellene vonni a két szervezetet, de igenis fontos lenne egy-egy témában közös állásfoglalás, közös tanulmány elkészítése és kormányzati szintre juttatása, vagy a nyilvánosság erejével kikényszeríteni az azzal való foglakozást.
A mérnök társadalom nem mehet el szó nélkül az egész építőipar reménytelen helyzete mellett. Ha azt látjuk, hogy a legnagyobb munkákhoz jutó vállalkozások tulajdonosi köre nem az építőiparba, a fejlesztésbe, az ipari tanuló képzésbe fekteti be a nyereségét, hanem teljesen más ipari, kereskedelmi, agrárvállalkozásába, akkor ez ellen legalább hangosan tiltakozni kell, vagy el kell érni, hogy a normális piacgazdaságba ezekre a tevékenységekre elkölteni szokásos hányadot ilyen esetben adóként kell kezelni és behajtani. Tudom, hogy ez kicsit idealista felfogás a jelen állapotokat ismerve, de aki hallgat, az cinkossá válik.
Azt gondolom, hogy egy komplexebb gondolkodást és cselekvést tudnék megjeleníteni a kamarában.
A következő programmal indulok az elnökségi tagság elnyeréséért:

„A VÁLASZTOTT TERÜLETEN MEGVALÓSÍTANDÓ PROGRAM: Azt gondolom, hogy a kamara vezetésére felkérés, a választás mindig kiváló tervezői munkásság alapján történt, így ezek a tisztségviselők mindig a saját életük, munkásságuk leképezésében látták a kamara tevékenységét. Én csupán annyit láttam kívülről, hogy valamiért egyre vékonyabb a befolyása a kamarának a gazdaságra, a politikára. Talán a megrendelő-vállalkozói reflexek miatt. (Nyilván nem fekete fehér ez a szituáció.) Én egy más kontextusba helyezném a kamara szerepét. Aktív politikai gazdasági társadalmi szerepvállalást képzelnék el. Építőipar csak egy van az országban. Ennek ereje az összefogásban van. Az anyagipar, a kivitelező ipar, az ellenőrzés, az utánpótlás nevelés a szakmunkástól a mérnökig, a tervező mérnöktől a művezetőig egyetlen egységnek tekintendő. Ha ez erős, akkor a kamara is erős, ha gyenge, akkor a kamarának sincs szava semmihez. Egy szakterület érdekérvényesítő képessége a mai világban, abban is lemérhető, hogy miképpen van jelen a közmédiumokban. Én tíz éve nem láttam élő építészt „érdekérvényesíteni”, viszont a többi iparág, humán szakma jelen volt. Pedig tehette volna. De arra sem láttam példát, hogy az állami támogatások értelmetlen rendszerét, vagy a szakmailag értelmezhetetlen rezsicsökkentésről elmondja a véleményét és sorolhatnám. Nyíltan, vagy háttérből, de határozottan. Azt gondolom, hogy ilyen kérdésekben is hallatni kellene a hangját a kamarának és tanulmányokkal, javaslatokkal támogatni a hatékonyabb kormányzást és az ország előbbre vitelét. Itt van egy nagyon konkrét példa az épületszigetelés. Ez egy nagyobb atomerőmű nagyságú program. Ha holnap kezdenék, akkor szembe kellene nézni az országnak azzal, hogy nincs magyar építőanyag hozzá, tehát a programban rejlő pénz nagy része szintén kiáramolna innen. A németek svédek, japánok kialakították a maguk gépészeti technológiáját és nagy haszonnal adják el nekünk. Vajon miért nem kezdeményezünk magyar fejlesztéseket, speciális magyar adottságokhoz? Ezeket a kérdéseket a politikusok számára szakmailag alátámasztva át kellene adni, nyíltan, és meg kellene vitatni. Hány ezer mérnöknek technikusnak adna értelmes értékteremtő munkát évekre. Nagyszerű műhelymunkák folynak egyetemeken, főiskolákon, de elszigeteltek. Az eredményeket meg kell mutatni és a fejlesztésekhez pénzt szerezni. A mérnöki munkát a társadalmi összefüggésekbe kell helyezni, ki kell lépni a megbízó, megbízotti státusból. A kamara óriási felelősséggel tartozik a társadalom felé, hiszen a legjobb elmék a legnagyobb számban itt vannak jelen. Ezt a szellemi potenciát be kell vinni a társadalom egészébe. A pénz hatalmával szemben, vagy legalább mellette a műszaki elmét kell határozottan, megalapozottan preferálni. Minél hatékonyabb ez a bevitel, annál élhetőbb gazdagabb lehet az ország. (pártoktól függetlenül) Ilyen tevékenységet csak szabadságban, félelem nélkül lehet végezni. Nekem nincs félelmem, viszont van kapcsolatteremtő képességem.
Még egy nagyon fontos dolog van, amit én foggal, körömmel irtanék a kamarából, a korrupciót, a mutyizást. Aki részt vesz a legkisebb ilyen mutyikba, annak a tagságát azonnal fel kell függeszteni bárki is legyen az.”

A szakmáról, a világról, a kamaráról alkotott véleményem, az elmúlt időszakban a www.tervlap.hu oldalon, a nevem alatt jegyzett írások hűen tükrözik.
Köszönöm figyelmét.
Szekszárd 2013-10-15

Tisztelettel:
Rácz Zoltán
Mit gondoltok felkerülhettem-e a jelölőlistára?
(7)

Rácz Zoltán válasz erre 2013-10-01 17:44:18
Az előző hozzászólásomnál el felejtettem kitölteni a fejlécet. Én vagyok és vállalom.
(6)

Anonymous válasz erre 2013-10-01 13:38:43
Kedves VV XY!
Az a helyzet, ha nem adja nevét írásához, akkor fenn áll annak a veszélye, hogy nem veszik komolyan. Az érvelését kétszer is elolvastam és arra a következtetésre jutottam, hogy egyenként bizonyos körülmények között akár meg is áll az Ön következtetése, Olyan ez, mint egy kis családi ház tervezése, Kell hozzá nappali, háló, fürdő, konyha. Nem is ez a kérdés, hanem az, hogyan rakjuk össze. Ha összerakom az Ön helyiségeit, abból csak egy mutyi ház lesz.
Vagy nem pontosan olvasta előző írásom, vagy szándékosan torzít. Mindjárt az elején. Azt sugallja, mintha azt írtam volna, hogy Az énektanár polgármester, meg a népművelő helyettes nekiállt volna körmölni egy szoba sarkába és egy milliárdos pályázatot megírtak volna. Érdekes humoreszket tudnék erről írni. Nem. Ők a jóváhagyásban vettek részt és a felkérést tették, akkor még komollyá.
Sületlenségnek állítani azt, hogy a kamara, kiírásban résztvevő tagjai, a bírálók nem tehettek volna másképp, mint amit tettek, ez is sántít. Gondolja végig. A kiírókról már nem írok, csak a bírálókról. A bírálók helyből kizárják azt, aki nem a kiírásnak megfelelően készítette a pályázati anyagot. Ebben is van kis igazság, de Ön látta a kiírást? Látta az én munkámat? Az elnök Úr is erre hivatkozott első levelében. Nem vitatom, hogy nem csak az én igazságom létezik, hanem másnak is lehet jó érve. Éppen ezért azt kértem hozza nyilvánosságra a kiírást és indokolja meg, miért nem felelt meg a munkám. Azt gondolom ez korrekt. Csakhogy az Elnök Úr a következő levelében már nem erről írt, hanem arról, hogy a bírálat volt korrekt. Én erre is nyitott voltam és kértem, hogy azt is hozza nyilvánosságra, tegye fel a kamara honlapjára és a tagság, olvasó része eldöntheti, hogy helyesen jártak-e el, vagy nem. Azt is elfogadom, hogy nem mindenkinek egy irányba húz a szíve. Nyilván akinek az érdekét sérti az én igazságom, azok nem fognak mellém állni.
Egy nagyon fontos megállapítást tett, nevezetesen, „kilóg a lóláb”. Nyertest hirdettek és azt egy lendülettel megbízták a tervek elkészítésével, csakhogy nem a saját koncepciójára, hanem máséra, akit kizártak. Az az aprócska tény sem érdekelte kedves VV XY, hogy a kiírt feladatból az elmúlt tíz évben csak az én kizárásom okaként felhozott koncepcióból valósult meg valami. A KIÍRÁSBÓL SEMMI!!! Érti már miről van itt szó?
Azt sem értette meg, hogy a történetet, ahogy Ön fogalmazott, nem a „síránkozás” miatt, írtam meg, hanem egy konkrét tünetet írtam meg a kamara betegségéről. Mert a mutyizást én betegségnek tartom. Ha már kötelező, szeretnék olyan kamarát, ahol a mutyizásnak még a lehetősége is kizárható. Szeretnék olyan kamarát, ahol mindenki egyenlő eséllyel pályázhat, ahol nem tudja magát bebetonozni a tagság 2-3%-át kitevő szűk elit és nem tudja magának kiosztani azt a munkát, amit épp csak akar.
Kedves VV XY! Azt sem értette meg, hogy erős építőipar nélkül az építész társadalom sem lehet erős. Nem állítom feltétel nélkül, mert félre érthető, de a mérnöktársadalom legjobb elméi nagyobb számban vannak jelen a két mérnökkamarában, mint bármely szegmensében a társadalomnak. Ez kötelezettséggel is jár, nevezetesen ki kell állni az ország gazdaságának húzó ágazatát képviselő építőipar mellett. A kormányzati döntésekhez tanulmányokkal, javaslatokkal kellene hozzájárulni. Nem véletlen, hogy kormányzati szinten nincs képviseletünk. Ez mindent elmond.

(5)

Reality válasz erre 2013-10-01 08:53:31
"Ha egy tervezői feladatra a kamara vezetése a kiíró, a bíráló, a tervező, az nem bűn, hanem hiba."

Én elolvastam a tervlap.hu cikket, abban még azt írja, hogy a "polgármester, az alpolgármester, a városi és a megyei főépítész meg a műemlékvédelmi főfelügyelő kérte fel az összes helyi tervezőt ( mind a 8-at!). Ezek mind a kamara vezetői voltak?

"Ha a kamara vezetéséhez tartozó emberek nem találták el, hogy mit kellett volna kiírni, még a bírálóknak kötelességük lett volna észrevenni és korrigálni. Ha ők sem tették, akkor nem voltak alkalmasak az adott feladatra. IGEN!
- Ha valaki a pályázók közül volt olyan „álnok” és észrevette a hibát, megpróbálta korrigálni, azt nem illik bűnbaknak kinyilvánítani. Ezzel védeni a mundér becsületét."

Ez sületlenség! Vett már részt pályázat bírálatában? Olvasott már bírálati jegyzőkönyvet?
Ha valaki nem a pályázati kiírásnak megfelelően adja be a pályázatát, és ez a tartalmi és az alaki kiírásra is vonatkozik, azt első körben kizárják. Aki ezt nem tudja, az ne pályázzon, vagy utána ne sirdogáljon! Örülnie kellett volna a felajánlott pénznek, nem megsértődni!

"- Ha egy érdekvédelmi szervezet egyik tagját emberi és szakmai tisztességében egy pályázat során mélyen megsértik, egy teljesen elfogadhatatlan ajánlattal, az mellé köteles a szervezet odaállni, vagy ha nem teszi, a megsértettbe nem illik még belerúgni is. Vagy- és ez a szörnyűbb- ezt a játszmának fontos részeként eladni."

Hogy kellett volna odaállnia? Kardoskodni kellett volna, hogy a másik 7 pályázó hülye volt, meg az egész város, élén a polgármesterrel, mert csak ez a szuper ötlethalmaz a tuti, ez érdemelte volna meg a fődíjat és természetesen a megbízást? Kilóg a lóláb!

"- Ha egy szervezetet vezetése nem képes egyben tartani, aktivizálni, a tagjait, akkor le kell mondani, mer alkalmatlan a feladatára, vagy annyira kompromittálta már magát, hogy ez miatt tartja magát távol a tagság több mint 90%-a. "

Nem kell lemondani! Csak 4 évre szól a megbízásuk. Ha valaki ilyen zseniálisan látja minden baj okát, szerintem kötelessége indulni a kamarai választásokon. Ezen a honlapon is ott a felhívás, most lesznek választások, bátran ringbe lehet szállni! Megreformálhatja az egész építészkamarát meg az építőipart!

Reality
(4)

Anonymous válasz erre 2013-09-29 10:34:53
Kedves András!
Az a probléma a leveleddel, hogy, míg én tényeket írok, Te általános lózungokkal próbálsz kibújni ezek alól.
Azt szűrted le levelemből, hogy az elitista kamarai vezetés visszaél hatalmával, hogy azt csak egy szűk kisebbség választja évről évre. Azt írod, hogy a szekszárdi politikai erők demoralizálását kapcsoltam ide. ? (Demoralizálják ők magukat nélkülem is, gondolj a trafik mutyira, a pécsi autómosó szekszárdi önkormányzati vagyonba, emelt zálogértéken történő beemelése körüli hercehurcára. Szóval nem kellek én ehhez. Nem is foglalkozok vele.) Azt írod még, hogy jön ide az építőanyag gyártás hanyatlása? Mindezt összeszedve semmire nem válaszolsz.
Akkor megpróbálom más nyelvezettel:
- Ha egy tervezői feladatra a kamara vezetése a kiíró, a bíráló, a tervező, az nem bűn, hanem hiba.
- Ha a kamara vezetéséhez tartozó emberek nem találták el, hogy mit kellett volna kiírni, még a bírálóknak kötelességük lett volna észrevenni és korrigálni. Ha ők sem tették, akkor nem voltak alkalmasak az adott feladatra. IGEN!
- Ha valaki a pályázók közül volt olyan „álnok” és észrevette a hibát, megpróbálta korrigálni, azt nem illik bűnbaknak kinyilvánítani. Ezzel védeni a mundér becsületét.
- Ha egy érdekvédelmi szervezet egyik tagját emberi és szakmai tisztességében egy pályázat során mélyen megsértik, egy teljesen elfogadhatatlan ajánlattal, az mellé köteles a szervezet odaállni, vagy ha nem teszi, a megsértettbe nem illik még belerúgni is. Vagy- és ez a szörnyűbb- ezt a játszmának fontos részeként eladni.
- Ha egy szervezetet vezetése nem képes egyben tartani, aktivizálni, a tagjait, akkor le kell mondani, mer alkalmatlan a feladatára, vagy annyira kompromittálta már magát, hogy ez miatt tartja magát távol a tagság több mint 90%-a. Esetemben ez az ok.
- Ha egy nagyon erős jogosítványokkal, lobbi erővel bíró szervezet nem látja át, hogy építőipar csak egy van az országban és annak minden része (a mérnöki tervezés, az anyagipar, a kivitelező ipar, a fejlesztés, az ellenőrzés) erősíti, vagy gyengíti az egészet, az önmagában is egyre súlytalanabbá válik és a kutyát sem érdekli egy idő után a véleménye. (és ezt alulról kell elsősorban látni és tenni ez ellen)
Azt gondolom, hogy a magyar nyelv és értelmező szótár szerint most, ha nem is világosabban, de szikárabban fogalmaztam.
Köszönöm a tanácsod, hogy vizsgáljam meg saját teljesítményem. Ezt életem során ezerszer meg kellett tennem,”hála” a bizonyos köröknek, akik mindig tudták, hogy mi a tuti az adott pillanatban és gátlástalanul kiszolgálták a hatalmi elitet, ha kellett szakmai prostitúcióval, azért szigorúan a saját érdekük szemmeltartásával. Köszönöm, én jól vagyok. Büszke vagyok ebben a szakmai, politikai, társadalmi környezetben elért eredményeimre és az életművemre. A ha-val kezdődő magyarázatokkal nem foglalkozom. Ti is büszkék lehettek. Az előző polgármesteri négy ciklus a Garay téri beruházással ért véget. Van rá egy liter kiváló minőségű pálinkám, hogy a jelenleginek a Béla téri beruházás lesz az utolsó ténykedése. Akár Veled is tartom a fogadást.
Üdvözlettel:
Rácz Zoltán
(3)

Horváth András válasz erre 2013-09-26 14:22:46
Kedves Zoltán!

Ennél azért többet, vagy pontosabban kevesebbet vártam volna Tőled!. Minek utána rögzíted, hogy el akarsz vonatkoztatni személyes sérelmeidtől, ránk zúdítod a világgal kapcsolatos összes problémádat. Sérelmezed, hogy a Fórumon címet kapott a téma, hogy a kamara elitista vezetése visszaél a hatalmával, hogy a kisebbség uralja és torzítja a tisztségviselők kiválasztását, de valahogy ide kapcsolod a szekszárdi politikai erők demoralizálódását és a hazai építőanyag gyártás hanyatlását is. Végül lemondásra szólítasz fel mindenkit.
Nos, ez tényleg széles kontextusba helyezi az általad felvetett problémát, ami egyúttal el is lehetetleníti a pontos reflexiót. Én a lényegi elemekkel kapcsolatban a következőket tudom tanácsolni:
- ne vádaskodj,
- ha sérelem ért, akkor próbáld meg rendezni a vitát (ha jól értem, azért azt nem cáfolod, hogy volt megbízás, hogy mást csináltál, és kaptál volna csökkentett költségtérítést, de nem vetted fel),
- ha nem rendeződött a sérelmed, éljél a rendelkezésre álló jogi eszközökkel,
- ha a kamarával van gondod, akkor esetleg egyszer tedd tiszteletedet annak nyilvános fórumán, a taggyűlésen,
- végül, ne gondold, hogy ha egy zsűritől nem kapsz elismerést, akkor ez annak bizonyítéka, hogy ott csupa ostoba, korrupt, hozzá nem értő ember ül. Vizsgáld meg esetleg a saját teljesítményedet. Nem lehet, hogy abban van a hiba?

Üdvözlettel:
Horváth András
(2)

Anonymous válasz erre 2013-09-21 10:07:24
Avagy a pályáztatás diszkrét bája.

Kétheti levelezés után a Dél Dunántúli Építész kamara honlapján is megjelent a „Milyen felelőssége van egy építésznek” című írásom, amit a WWW. tervlap.hu hozott le augusztusban. Végül is kaptam megjelenési lehetőséget, igaz egy kérés nélküli pontatlan felvezetéssel. Címet is kaptam, hátha nem tudok megfelelőt találni írásomnak, lokálissá is tették a cikket, nevezetesen: szekszárdi stb. nehogy valaki általánosítson Dél-Dunántúlra.
Én meg úgy gondoltam, hogy az évek során annyi pénzt fizettem tagdíj címén, a semmiért, hogy abból akármelyik kereskedelmi televízióban is kapnék fő műsoridőben teret a véleményem elmondására, tehát megteszem.
Nagyon nehéz volt, elvonatkoztatni a személyes érintettség miatti sértettségtől, annak látszatától is. Úgy hiszem sikerült általános érvényű gondolatokat közvetíteni. A hivatkozott írás az egyik legolvasottabb és legjobbnak ítélt cikk volt a hónapban. A biztató levelek is arról győztek meg, hogy feltegyem a helyi DDÉK honlapra is, hiszen az írás a tanulságok levonásáról, a jobbító szándékról szólt, nem megkerülve azért a probléma gyökerét sem, a szakmai anomáliákat.
A DDÉK elnöke egy megjegyzést fűzött a cikkhez, miszerint, párhuzamos megbízás volt, engem csökkentett költségtérítésben részesítettek, mert nem felelt meg a munkám a tervezési programnak.
A három állítás ellen azonnal tiltakoztam, mivel a szakmai zsűri és annak pécsi illetőségű elnöke kizárt, csak az önkormányzat képviselőinek közbenjárása után javasolt csökkentett díjazást, a mindenkinek előre megajánlott 400.000 Ft helyett 60.000 Forintot. Ez olyan megalázó volt, amit természetesen azonnal visszautasítottam és nem is vettem fel. Azt kértem Elnök úrtól, hogy, ha azt állítja, hogy nem felelt meg a programnak a tervem, hozza nyilvánosságra a programot. (Ez nem több mint 120 KB, nem terhelné túl a szervert.)
A viszontválaszban azt írta, hogy tájékozódott a bírálati záródokumentum alapján és azt korrektnek tartja. Ha ez számomra nem elfogadható, nem teszik fel a hírt. Egyébként is, én sem hoztam nyilvánosságra a koncepciómat. ??
Válaszlevelemben azt írtam, ha Ő korrektnek tartja a záródokumentumot, hozza azt is nyilvánosságra. Az a 80 KB már semmiség. Én szívesen terítem a koncepcióm.
Hát ezek sajnos nem történtek meg. A cikkem egy pontatlan, egyoldalú felvezetéssel leegyszerűsítő fórumcímmel jelent meg. Amikre Elnök úr hivatkozik, talán számára sem meggyőzőek. Egyébként pedig egy kamarai területi elnök vajon mérlegelheti-e egy nyilvános pályázatkiírásnak és záródokumentumnak nyilvánosságra hozását, ha ráadásul arra hivatkozik? Nem is értem, miért gondolhatja azt, hogy ha ennyire tiltakozik ellene, nem kerül nyilvánosságra?
Nos, van itt még valami, amit nem akartam az ország nyilvánossága elé tárni, úgy gondoltam elegendő „házon belül” lerendezni. Nevezetesen a történet valamennyi szereplője, rajtam kívül a DDÉK vezetésének a tagja volt, vagy ma az. A kiírók, a bírálók, a főépítészek és a tervezők. A kör bezárult.
Más szituációban már csak a virtus kedvéért is miszlikre szedném a hivatkozott leveleket.
Csak… érdemes ilyenkor elgondolkodni, biztos, hogy Ő a célpont? Ez maximum tünet. Neki kellene elvinni az összes balhét? Nem azoknak, akik ezt az egész romlott rendszert kiépítették és üzemeltetik a mai napig?
A kérdések a következők:
Mi az, hogy párhuzamos megbízás?
Annak a biztosítása, hogy a biztos befutó helyre a „mi” emberünk kerüljön?
Mi az, hogy a kamara vezetése által kijelölt „szakértők” bírálják a pályázatot először, és akit veszélyesnek tartanak a kiszemeltre nézve, azt kizárhatják, vagy úgy lehúzzák, hogy a megrendelő biztosan ne őt válassza. (Persze szigorúan „szakmai” megfontolásból.) A kamara vezetésének így igen nagy hatalma van, hiszen szabadon befolyásolhatja, hogy ki kapjon megbízást és ki ne.
(Az öregebbek még emlékeznek, 89 előtt az un. „ZSŰRI”-re. Itt Tolnában nem egyszer, hanem sokszor előfordult, hogy a bíráló bizottság csak olyan tagokból állt, akik nem vállalták fel még annak a felelősségét sem, hogy a saját házukat megtervezzék, de kiváló véleményeket mondtak mások munkájára. Az sem szólt másról, mint a piac ellenőrzéséről. Ezt megírtam a Tolnai Népújságba. Nem örültek neki. Az alkotmánybíróság első körben elmeszelte ezt a rendszert. Volt olyan kolléga, akinek heti két családi ház volt a „norma”, de jó sztahanovistaként ezt időnként 50%-kal túl is tudta teljesíteni. Tehát a rendszer nem arról szólt, hogy kiszűrje a silány munkát. Ha előkeresném azokat a fél, másfél oldalas kritikákat, - amiket persze igyekeztem nem figyelembe venni - olyan házaimról, amik 8-10, sőt volt, amelyik 18 éves korában jelent meg a Szép Házakban, a Családi Házban, vagy az Európai Házak című könyvben, bizony nagyon érdekes olvasmány lenne.)
Kik ezek a nagyhatalmú emberek, milyen kiválasztás alapján vindikálják maguknak a jogot mindehhez?
Akiket demokratikusan megválasztanak.
És vajon ki válassza meg?
A tagság nem egész tíz %-a. Most és mindig, ugyanazok. (Lásd Vajda László írásai 2009-ből)
(Erről egy nagyreményű párt tündöklése és totális bukása jut eszembe. Városomban volt egy párt először sok szimpatizánssal. Kiderült, hogy csak 5-6 ember tud ebből megélni, így szépen lecsökkent a párt 17 főre. Rokonok, barátok, egy szűk érdek és dacszövetség. Oda már nem lehetett bekerülni, bárki akart volna, mert megbomlott volna a szavazatarány és a jó fizető állásokból kikerülhetnek az abból hasznot húzók. A két utolsó „mohikán” a listás szavazás eredményeként még benn ülhetett a testületbe, de összesen 50 db ÖTVEN valós szavazatot kaptak, ketten. Már nincsenek itt.)
Az a véleményem, hogy a tagság 2-3 %- a uralja a kamarát és ezzel az egyre szűkülő piacot. 5-7 % aki igyekszik bekerülni ebbe az elit körbe, vagy csak tapasztalatlan. Ők a szavazók. Ha nem lenne kötelező a kamarai tagság, 95% kilépne.
Én azt gondolom, hogy bajainknak nem elhanyagolható részét adja ez. Ennek is köszönhető, hogy kormányzati szinten nincs semmi képviselete az építőiparnak. Ez a rendszer is oka annak, hogy teljesen megszűnt a magyar építőanyag gyártás. Ennek is következménye, hogy nincs felelősen gondolkodó építőipar. (Csak meg kell nézni a tulajdonosi összetételt.) Ennek pedig az, a következménye, hogy nincs megfelelő ipari tanulóképzés, kutatás, fejlesztés. Építőipar nélkül pedig nincs széles körű építészet, csak vergődés, értelmetlen beruházások, rongyrázás, miközben kilóg a nadrágból a hátsónk. Csak ki kell menni Hollandiába, Belgiumba, Finnországba, vagy Norvégiába, a nálunknál sokkal gazdagabb országokban milyen visszafogott korrekt rendszerek működnek, az egész társadalom érdekében.
Az a véleményem, hogy a kamara minden tisztségviselőjének le kellene mondani és egy rotációs új rendszert kidolgozni, hogy a jelenlegi összefonódásoknak a lehetőségét is megszüntessük. Nincs itt a Dél Dunántúlon a kamara vezetésében akkora zseni építész, aki egyben kiváló vezető, szervező, politikus, akinek a kilépésével akkorát veszítene a szakma, hogy számottevően romlana a helyzet. Dolgozzon mindenki tisztességesen, süssön mindenkire a napfény, ne vessen rá folyton árnyékot a korrupció, az összefonódás. Ha tisztséget kap valamelyik kolléga, akkor dolgozzon kellő szerénységgel. Nézze az ország érdekét, az egész szakma becsületét és tisztességét öregbítse, ne azzal foglalkozzon, hogy a haveroknak hogy tud mások rovására - ma neked, holnap nekem - előnyt biztosítani. Vagy ha lesz is ilyen, az csak nagyon rövid ideig ronthassa a levegőt.
Szekszárd 2013.szept.20.
Rácz Zoltán építész vezetőtervező
(1)

Dél-Dunántúli Építész Kamara | 7624 Pécs, Boszorkány u. 2. C023 | tel: 72/520-505