Keresendő szöveg:


12 Év – Dél-Dunántúl építészete a 21. század elején a MÉSZ-ben
2011. december 15., csütörtök

A Dél-Dunántúli Építész Kamara által kezdeményezett Építészet és Kontextus programsorozat részeként megvalósult kiállítás ezúttal Budapesten a MÉSZ székházában vendégszerepel 2011. december 12-23., valamint 2012. január 2-13-a között.

A kiállítást Kálmán Ernő a MÉSZ elnöke, és Balázs Mihály a kiállítás egyik építész kurátora nyitotta meg, valamint köszöntőt mondott Horváth András, A Dél-Dunántúli Építész Kamara elnöke.
 
 
 

A kiállítás nyitvatartása:
  • 2011. december 12-23. 10.00-16.00
  • 2012. január 02-13. 10.00-16.00
 
 
Az alábbiakban Balázs Mihály építész megnyitóbeszéde olvasható:
 
"12 ÉV - DÉL-DUNÁNTÚL ÉPÍTÉSZETE A 21. SZÁZAD ELEJÉN KIÁLLÍTÁS MÉSZ székház Kós Károly terem - Budapest, 2011.december 12.  
 
Tisztelt Jelenlévők!
 
Nehéz, de szép és tartalmas élete lehet mindazoknak - legyen az ház vagy ember, végül is ugyanaz - akik történelmi korszakhatáron élik életüket. Azt hiszem, mi mindannyian ilyenek vagyunk. De mi is az a korszakhatár? Mi a határhelyzet? Az időhöz való viszonyunk, legyen az annak szubjektív érzékelése vagy akár a legelvontabb filozófiai értelemben vett fogalom, ősidők óta nem változik. Megértéséhez - amennyiben ez egyáltalán lehetséges - szüntelen és megállíthatatlan folytonosságának szakaszolására van szükségünk, mely szakaszokat aztán elkülönítünk, megnevezünk, rendszerezünk. Az elkülönítés alapjául jeles események mellett gyakran szolgálnak kerek évszámok, mint például a század-, vagy különösen az ezredfordulók.  Ebben a végeláthatatlan cselekvéssorban a jelenkor megértése a legnehezebb. A múltról lehetnek tényszerű ismereteink, kialakulhattak már közmegegyezésen alapuló értékítéleteink, létezhetnek személyes élményeink, emlékeink. A jövőről látomásaink születnek, feltevések, amikbe vágyainkat is beleszőjük. Személyes nézőpontunkból mindkét dimenzió távoli. A távolság bizonyos értelemben kívülállóvá tesz, csökkenti a pillanatnyi felelősség súlyát. A jelent azonban nagyon is közelről látjuk, megállapításaink és döntéseink súlyát saját bőrünkön érezzük. A jelen megértése természeténél fogva nehezebb, mint a múlté, vagy akár a jövőé, a közeli éles képek nehezen állnak össze egésszé. Az építészet sajátos előrelátás, amelyben összekapcsolódnak a múltbeli ismeretek és a jövőre vonatkozó elvárások. Az előrelátás képessége az emberi érzékelés határainak kiterjesztését szolgálja.  
 
A 21. század elejének építészete (így Dél-Dunántúl építészete is) még szükségszerűen magán viseli a 20. század végének magabiztos szemléletét. Az itt bemutatott épületek többségén is nyomon követhető a tervezési programok sokszor rutinszerű megfogalmazása, az építészeti megformálás nemzetközi trendeknek való megfelelése. Ez nem hiba, sokkal inkább kortünet. Az elmúlt két évtized Magyarországon egyértelmű fellendülést mutat az építészeti munkák számát és minőségét tekintve, ezt bizonyítja a dél-dunántúli régió is. A hatvanas évek ma már üdítően felszabadult időszaka után nagyon sok hiány keletkezett, a hiányok pótlása pedig értelmes feladatot jelentett a társadalomnak, benne az építészeknek. Mindehhez a szakmai szervezetek újjászerveződése, az éledező civil fórumok megjelenése, viszonylagos gazdasági jólét, szabad utazási lehetőségek, minden tekintetben egyre nyitottabbá váló világ párosult. A Dél-Dunántúli régió kortárs építészetét reprezentáló kiállítás mindezt pontosan tükrözi.   És persze mindezek ellentéte is jelen van: egyre fokozódó szegénység, a biztonságérzet elvesztése, elidegenedés.  Ember és környezetének viszonya, ezen belül az építészet társadalmi-gazdasági szerepe talán soha nem volt annyira összetett és ellentmondásos, mint manapság. A világot mély gazdasági és - ami még rosszabb - morális válság sújtja. A kiútkeresésben hatalmas felelősség terheli az építészeket. Tudnunk kell, hogy az ember építési tevékenysége szükséges rossz, ami hatalmas energiákat emészt fel és beláthatatlan károkat okoz természeti világnak.   Meg kell tanulnunk, hogy az építészet nem a pénz, hanem az élet szolgálatára való. Különösen fontos a tiszta beszéd akkor, amikor az építészet elveszíteni látszik társadalmi kapcsolatát. Nem téveszthetjük szem elől, hogy az építészet hosszú távú megegyezésen alapuló közügy, melynek jövőjét a pillanat hitelessége alapozhatja meg. Ez arra készet, hogy az építészetről mindig nyíltan, őszintén és közérthetően beszéljünk. Érdemes elgondolkoznunk Peter Brook a színház megértéséről, elfogadottságáról és jövőjéről néhány évtizeddel ezelőtt írott mondatain: „Ma a színház iránt alig van igény, alkotóiban alig bíznak. Tehát nem feltételezhetjük, hogy áhítatos, csupa-figyelem közönség gyűlik egybe a tiszteletünkre. A mi feladatunk, hogy figyelmét megragadjuk, hogy kényszerítsük: higgyen bennünk. Ehhez be kell bizonyítanunk, hogy nem lesz semmi trükk, semmi hókuszpókusz. Ki kell nyitnunk üres kezünket és meg kell mutatnunk, hogy valóban semmit sem dugtunk el a ruhaujjunkban. Csak így vághatunk neki.”  (Peter Brook: Az üres tér,  1968)     





 A 12 Év – a 21. század elejét kijelölő időkorlát értelmét az adja, hogy a 20. század utolsó évtizedének végén meghúzható egy határvonal, ami az építészetben talán egy korszak lezárását jelentette Magyarországon. A korábbi értékrendek lassú érvényvesztése után nem alakult ki egy újabb kanonizált norma. A kiállítás ennek a közbülső, átmeneti, nehezen körvonalazható időszaknak az építészetét szeretné tetten érni és dokumentálni. A tárlat szeretné megmutatni azokat az eredményeket, és jelenségeket, amelyek tendenciózusak az eltelt tízegynéhány év tekintetében. A bemutatón érzékelhetővé válnak a korra jellemző értékeltolódások és minőségi változások tendenciái is.

 
 
A régió építészei részéről régóta élő igény a közelmúlt munkáinak átfogó bemutatása, ezért a Kamara a kiállítás létrehozásával egy régről fennálló adóságát kívánta törleszteni. Ennek megfelelően a mostani kiállítás a Dél-Dunántúl építészetének – tehát Baranya, Tolna, és Somogy megyék területének - nagyszabású és átfogó bemutatására törekszik. Annak érdekében azonban, hogy a válogatás ne egy belső, sokszor elfogult szempontrendszert tükrözzön, hanem felismerhetőek legyenek a külső szemlélők számára is értékes helyi tendenciák, és a tágabb összefüggésben is példaértékű alkotói megnyilvánulások, az összegyűjtött anyagból kiemelten bemutatásra kerülő épületek és tervek körét egy szakmailag köztiszteletben álló, háromtagú zsűri - Somogyi Krisztina szakíró, Balázs Mihály építész, és Gerle János építész, szakíró - választotta ki. Az információk begyűjtése, rendszerezése, és az előkészítésben résztvevő építészek (Sziklai Judit, Máté János és Szilágyi Domokos) és segítők (Ozsvárt András és Lakatos Krisztina) munkája maradéktalanul hasznosul, hiszen egy értékes adatbázishoz jutottunk hozzá általa.

 
 
A tervezők által felkínált munkák kiváló alapanyagot adtak, és meglepően változatos összképet mutattak. Mivel egy kiállításnak mindig vannak fizikai keretei, szűkíteni kellett a bemutatásra kerülő tervek körét. A gyenge építészeti teljesítmények könnyebben voltak leválaszthatóak, de a tisztes mesterségbeli teljesítményeknél gyakran kellett mérlegelni. Közel 400 épület és terv feldolgozásával a kiállítás tablóin 190 munka szerepel, közülük 35 kiemelten.



A megépült, látható és bejárható épületek, építészeti vagy tájépítészeti terek bemutatása mellett izgalmas kalandot kínál a nem megépült tervek bemutatása. Ezért tettük lehetővé a csak tervként létező, de építési engedéllyel rendelkező - tehát műszakilag és jogilag megvalósítható - alkotások bemutatását is.

 
A 12 Év kiállítás – reményünk szerint – azt igazolja, hogy van értelme a széles körű áttekintésnek. Az időszak dokumentálása önmagában is értékelhető összképet mutat, főként, ha az általános áttekintés új szempontok, egy biztosabb értékrend megfogalmazásához ad lehetőséget.


Együttműködő partnerek:
Somogy Megyei Építész Kamara
PTE Pollack Mihály Műszaki Kar
PTE BTK Kommunikációs és Médiatudományi Tanszék
MUT Tolna-Baranyai csoportja
 
Tartalmi felelősök:     
Horváth András
Szilágyi Domokos (Baranya megye)
Máté János (Tolna megye)
Sziklai Judit (Somogy megye)
 
Munkatársak:
Ozsvárt András
Lakatos Krisztina
 
Pénzügyi lebonyolító:       
Pécs/Sopianae Örökség Nonprofit Kft.
 
Támogatók:
Magyar Építész Kamara
Magyar Építőművészek Szövetsége
Architektenkammer Baden-Württemberg
PTE Pollack Mihály Műszaki Kar
Nemzeti Kulturális Alap
Magyar Aszfalt Kft.
Hungarofest Nonprofit Kft.
Pécs2010 Nonprofit Kft.

Kapcsolódó állományok:
Dél-Dunántúli Építész Kamara | 7624 Pécs, Boszorkány u. 2. C023 | tel: 72/520-505