Keresendő szöveg:


Elhunyt Dénesi Ödön
Horváth András
2011. március 12., szombat

Életének 89. évében elhunyt Dénesi Ödön Ybl-díjas építész, urbanista. Búcsúztatása 2011. március 18-án, 14 órakor lesz a pécsi köztemető kápolnájában, mely előtt gyászmise hangzik el. Emlékére közöljük a 2003-ban kapott Polgár-díj laudációját.

D É N E S I   Ö D Ö N   építész, urbanista.  
 
Emlékemben őrzök egy jelenetet gyerekkoromból: harsány kacagás és sültszalonna illat a gemenci Duna-parton, figyelmet felkeltő férfi basszushang, napbarnította arc a társaság középpontjában. Közös kirándulások kedves és vidám bácsikkal és nénikkel, akkor számomra még csak egyszerűen a „tervező irodával". Köztük egy kackiás bajuszt viselő, mindig feltűnően jókedvű, gyerekekkel eszetlenkedni is hajlandó mesebeli figura, Dénesi Ödön. Akkor még azt sem tudtam, hogy mit is csinálnak ők, pláne azt, hogy mi fán terem az urbanista, de később gyermeki fejemben az ÉPÍTÉSZ fogalmára egy olyan Dönci Bátyám féle-forma alak jelent meg. Csak sokkal később, magam is ezt a hivatást választva ismertem meg, hogy ők azok, akik összefüggéseket, értelmezhető és megvalósítható kereteket adnak az univerzumból magunk számára kihasított tereknek, tudásukat megpácolva az adott kor társadalmi és politikai akaratában, megspékelve sajátos szemléletmóddal, értékrenddel és az anyagi-technikai lehetőségekkel. „A világtörténelem a városi ember története – írja Oswald Spengler. - Népek, államok, politika és vallás, valamennyi művészet és tudomány az emberi létforma egyetlen ősjelenségén, a városon alapulnak.”
 
A városok általában lassan változnak, a rétegek egymásra nőnek, időt hagyva a meggondolásnak, a megvalósulásnak, az érésnek – és gyakran a pusztulásnak. Várost építeni különleges, kivételes lehetőség – áldott állapot. Tudatos tervezésük sem új keletű. Jól felismerhető elméleti és gyakorlati megfontolások alapján Gilgames Uruk városát, Hammurabi Babilont építtette fel, Hippodamosz Milétoszt és Pireuszt, míg Dinokrátész Alexandriát rajzolta meg.
 
A városok nagy és jelentős változásainak hátterét a társadalmi mozgások, a geopolitikai és gazdasági erővonalak átrendeződései adták. Nincs ez másként manapság sem. A közelmúlt értékeit (olvasószemüveg hiányában) még nem látjuk tisztán, de ne legyenek kétségeink, hogy mi is része vagyunk-leszünk a történelemnek. Alkotó emberek tudják: a legnagyobb bátorság az első fix pont, az első vonal lerakásához kell, ahhoz az egyszerűnek tűnő, de mérhetetlen felelősséggel járó kijelentéshez: ez mostantól így legyen! Letenni egy mező közepére az első útvonalat, az első épületeket, léptéket, rendet és arculatot adni városrészeknek, otthont, életteret teremteni emberek tízezreinek. Pécs mai arculatának elválaszthatatlan részei az Uránváros, a Kertváros, a Szigeti városrész, melyek a kor lehetőségei mellett, éppen az építész szelleme, alkotói igényessége miatt lettek hasonló társaikat messze meghaladó módon lakhatóak és emberségesek. És persze nem csak egy emberről van itt szó – a kitüntetettről, - de egy egész generációról: Tillai, Bálint, Köves, Móra, Szőke, Bölöny, Kiss, Szigetvári, Erdélyi, Getto, és a mögöttük dolgozó százak, akik intézményekkel, belakható épületekkel, részletekkel töltötték meg ennek a kornak a rendkívüli, néha kezelhetetlennek tűnő lendületű és méretű városfejlődését. Gondoljuk csak el: a századelőn 60-70 ezres Pécs három évtized alatt több mint duplájára nőtt. Ez nem érdem, ez tény.
 
Ez a generáció most már maga a XX. század, és ez különösen igaz Döncire is. Micsoda élet, micsoda lenyomata a történelemnek. Már a születés a Trianon utáni 1921. év karácsonyán, az uzsoki hágó alatt, a Kárpátaljai Fenyvesvölgyön predesztinálja, hogy a kor mindig a sodrás vonalon fogja tartani. Beregszászi otthon és gyerekévek, majd Budapesti Műegyetem. A háború végén a Németországba, majd onnan Dániába menekített végzős egyetemi hallgatók között van, míg kalandos úton 45 végére hazaér. A földbirtok reformban telekosztást irányít, majd végre rendes, fizetett állást kap a minisztérium terület rendezési intézetében, míg 51-ben megszerzi diplomáját. MEZŐTERV, LAKÓTERV, VÁTI, a kor ekkor szerveződő tervező irodái, melyekben a szakma nagy nevei – bár kényszerűségből, de – együtt dolgoznak. Ekkor indul a Mesteriskola, melynek részt vesz első ciklusában. Alig 34 évesen már ő a tervezője Pécsett, a hivatalos elnevezés szerinti Nyugati városrésznek, vagyis Uránvárosnak. A rendszer titkolni akarta a hadászati anyagot. A bibi csak az volt, hogy a melósoknak a sofőrök kiírták a buszra: Uránvárosi járat, hiszen már mindenki így beszélt róla. Pécsre költözve városrendező csoportot szervez a Pécsi Tervező Vállalatnál, hiszen a feladatok egyre nőnek: Pécs Általános és Részletes Rendezési Tervei, Szigeti városrész, Megyeri Kertváros, Kaposvár és Komló városrészei, és a több mint húsz díjazott tervpályázat. Kitüntetései között ott ékeskedik az építészet legnemesebb elismerése, a munkájáért 1960-ban kapott Ybl-díj.
 
„Virtus civium, murtus urbium” - „Nem a falak, hanem a polgárok erényei védik a várost”, szól a Polgárbál jelmondata. Tisztelegjünk a Polgár-díjjal most az Építésznek, az Urbanistának, és személyén keresztül minden korok városépítőinek, mert itt vannak velünk az utakban, épületekben, városképünkben – a mi Pécsünkben. Jó érzés, hogy ezt én mondhatom el. Büszkén vállalt elfogultsággal beszélhetek hivatásomról és városomról. Jó, hogy személyes lehetek, hogy a félig-meddig hivatalos méltatás mögött összekacsinthatok ezekkel a huncut szemekkel, sőt megkérdezhetem: mond Dönci Bátyám, hogy is volt azokkal a beregszászi cirkuszi elefántokkal…..? 
  

Dél-Dunántúli Építész Kamara | 7624 Pécs, Boszorkány u. 2. C023 | tel: 72/520-505