Keresendő szöveg:


11. Velencei Nemzetközi Építészeti Biennále
2008. szeptember 11., csütörtök

A világ legjelentősebb építészeti seregszemléjén a Velencei Építészeti Biennálén jelen lesznek a magyar kiállítók, a nemzeti és a központi pavilonban egyaránt. A Velence városában szeptember 14. és november 23. között több helyszínen zajló biennálén 70 ország mutatja be építészettel kapcsolatos jövőképét.


Szélből, fényből, levegőből, egy algoritmus terve alapján, itthon csak a szűk IT-elit által használt eszközök felhasználásával „épül” idén a Velencei Építészeti Biennálé szeptember 14-től november 23-ig megtekinthető magyar pavilonja. A japán-magyar-svájci doubleNegatives Architecture csapat által „épített”, vagyis inkább megálmodott virtuális épület a valós térbe lépteti ki a virtuális valóságot, hogy a környezettel harmóniában élő, ránk simuló víziót valósítson meg – áll a Corpora projekt sajtóközleményében.

Még az építészet iránt érdeklődők számára sem teljesen egyértelmű, hogy mit takar egészen pontosan a valódi térbe kivetülő virtuális valóság fogalma, ezért Maróy Ákost, a doubleNegatives „szoftver-művészként” tevékenykedő magyar tagját kértük, hogy meséljen a virtuális, de a valódi térben élő, létező pavilonról, amely hálózati szenzorok és kamerák jelei alapján épül fel, és a környezeti hatások szerint folyamatosan változik. Vajon hogyan lehet elképzelni egy efféle építményt, amely jelentős részben a virtuális térben létezik, ám onnan kilépve kölcsönhatásban áll a látogatókkal és a természettel?

„A pavilont megközelítő látogatók a pavilont körülvevő közterületen, (egy parkban) csak kisebb furcsaságokat fognak észrevenni, ha szemfülesek” – magyarázta Maróy Ákos. „Érdekes kis dobozok lesznek a fákra erősítve, valamint egy-két kamera a szomszédos épületek tetején. A kép azonban csak akkor fog összeállni, amikor a látogatók belépnek a pavilonba. Ott, a falra vetítve többféle projekció segítségével szemlélhetik meg azt, ami kint nem látható - a pavilont körülvevő közteret 'benövő', folyamatosan változó, számítógép által generált struktúrát (lásd a mellékelt ábrát). Láthatják, ahogy külső nézőpontokból felvett élő, valós idejű kamera-képre három dimenzióban rávetítjük a létrejövő struktúrát, így megfigyelhetik, hogy a parkot látogatók hogyan járják be a virtuális épületet. Ezen kívül egy 'felülről lefelé' látható nézőpont segítségével, terepasztal-szerűen vizsgálhatják meg a teret, a szenzorok által adott információkkal kiegészítve, illetve maguknak a szenzoroknak az elhelyezkedését is. Egy speciális, úgynevezett Super-Eye projekció segítségével pedig a generált struktúra egy-egy pontjának szemszögéből nézhetik meg a világot és így élhetik meg, ahogyan folyamatosan változik és átalakul. Ám ez nem irányított, perspektivikus nézőpont, hanem egy minden irányt egyszerre mutató, szubjektív nézőpont, ami különleges látásmódot enged átélni a látogatónak. Itt lehetősége lesz rá, hogy kiválassza, melyik középpontként használt szemszögből kíván 'körülnézni' e megoldás segítségével.”
 
Forrás:  hvg.hu
 
 


 
Dél-Dunántúli Építész Kamara | 7624 Pécs, Boszorkány u. 2. C023 | tel: 72/520-505