Keresendő szöveg:


Átadták a 2014. évi ICOMOS-díjakat
DDEK
2014. április 20., vasárnap

Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága 2006-ban elhatározta, hogy évente diplomával jutalmazza az általa legkiválóbbnak ítélt, három évnél nem régebben befejezett műemléki helyreállításokat. A díjazottakat minden évben a Nemzetközi Műemléki Világnap alkalmából az ICOMOS MNB elnöke hirdeti ki.


Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága idén ICOMOS-díjban részesítette a Szekszárdi Megyeháza revitalizációját, a Perőcsényi Tájház helyreállítását és a fertődi Esterházy-kastély egykori marionett-színházát.
 
-------------

Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság, a Bíráló Bizottság javaslatára, ICOMOS Díjban részesíti a Fertőd, Esterházy-kastély együttesének egykori Marionett-színházát a sajátos értékű épület hasznosításának és helyreállításának elismerésére.
 

A fertődi kastélyegyüttes szerves részét képező melléképület-csoport első ütemeként került sor a Marionett-színház és a Narancsház helyreállítására, illetve a közöttük álló víztorony rekonstrukciójára, - második ütemben a Tiszttartói ház felújítása következik.

Az Esterházy Fényes Miklós idejében európai különlegességnek számító marionett-színházban közel életnagyságú bábok szereplésével adták elő többek közt Joseph Haydn Philemon és Baucisz című bábjátékát. Fényes Miklós halála után, még a XVIII. század végén, magtárrá alakították az épületet, a Narancsházzal együtt. A gazdag, stukkóval díszített belső tér helyére fafödémek kerültek, új tetőszerkezet épült, a nagyméretű homlokzati nyílásokat apró magtár-ablakok váltották fel.

Az épületegyüttes építészettörténeti kutatása 2004-ben alakhű felméréssel kezdődött, melyet a BME Építészettörténeti és Műemléki Tanszéke készített. A magtár-födémek elbontása után az épületek belsejében az elmúlt tíz évben folyamatosan zajlottak a MNM által végzett régészeti feltárások.

A felújítás eredményeként a használaton kívüli épületben rendezvény- és hangversenytermet alakítottak ki. Mérnöki szerkezetek alkalmazásával hitelesen rekonstruálták az eredeti manzárdtető formáját, és visszaállították a homlokzati nyílásrendet. A feltárás során előkerült zenekari árok alapfalai megmaradtak, a belső válaszfalak helyei bemutatásra kerültek. A belső térben a meglevő, dísztelen, helyenként vakolatmaradványokat tartalmazó nyerstégla falak dominálnak, szándékos befejezetlenséggel. Ez nemcsak esztétikai előnyökkel jár, de megfelel a helyreállítások etikájának, hiszen nem állítja helyre azt, ami biztosan nem tudható, de egyúttal nem lehetetleníti el a marionettszínház talán valamikor sorra kerülő rekonstruálását.

A Narancsház külsejét szintén az eredeti formájában állították vissza, a belső térosztás is követi a barokk korit. A víztorony rekonstrukciója korabeli ábrázolásokon alapul, funkciója maradt az eredetihez közel álló: a gépészeti terek kaptak helyet az emeletén.

A helyreállítást végigkísérte az alapos kutatómunka, és ennek eredményeit felhasználva készültek az építészeti tervek egy olyan épületen, ahol az eredeti szerkezetekből materiálisan nagyon kevés volt megőrizhető.

A kastélyegyüttes eddigi, sok szakmai vitát kiváltó helyreállítási munkája után a marionettszínház megfelel a műemléki elveknek.

Az építészeti terveket az M Építésziroda (Molnár Csaba DLA, Szentkuti Viktor, Halmai Dénes) készítette. Műemlék-felügyelő: Veöreös András

-------------
 
Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság, a Bíráló Bizottság javaslatára, ICOMOS Díjban részesíti a Perőcsényi Tájház kiemelkedő és példamutató helyreállítását.
 
 
 
Perőcsény a Börzsöny északnyugati oldalán, egy völgykatlanban fekvő kis település. Ez az alig négyszáz lelket számláló falu több ezer óra társadalmi munkával, – melybe budapesti diákokat és egy szlovákiai magyar falu asszonyait is bevonták – egy üresen álló népi lakóházból gyönyörűen és hitelesen berendezett tájházat varázsolt a hozzá tartozó melléképületekkel.

A XIX. századi, egytraktusos, háromosztatú, sárba rakott kőfallal és pórfödémmel épült lakóházat, a vele egy tető alatt lévő kamrát és istállót 2004-ben műemlékké nyilvánították. A felújítás a rossz állapotú épületszerkezetek helyreállításával kezdődött, majd visszaépítették a szabadkémény aljából nyíló külső kemencét, a nyílászárókat javították, pótolták. Az ereszalját, a padkát újra tapasztották, szegélyét helyi kövekből rakták ki. Helyreállították a terméskő lépcsőket, a kutat, a kerítést, újjáépítették az udvar végét lezáró összedőlt gabonáskamrát, melynek oromfala az eredeti mintájára, vesszőfonatból készült. A tájegységre jellemző anyagokat és építési technológiát használtak minden esetben, a bontott cserépből készült tető kúpcserepeit is disznószőrös kikenéssel rögzítették. Megtartották a döngölt földpadlókat, a falakat kézzel tapasztották majd meszelték, lábazatát venyige-feketére festették. A telek nagyobbik, a házzal átellenes gazdasági udvarán lehetőség nyílt, a faluban egykor használt hidasól, méhes, kukoricagóré felállítására is. A további terveikben szerepel egy kocsiszín, és a domboldalban kis nézőtér kialakítása a hagyományőrző és kulturális programokhoz.

A perőcsényi tájház jelképe annak, hogy néhány tettre kész ember, jó cél érdekében, milyen sokaságot képes a megvalósításához megnyerni. A helyreállítás egy elkötelezett irányító által vezetett igazi összefogás jelképe lehet, ugyanakkor a műemlék-helyreállítás szakmai szempontból is példaértékű.

A sikeres helyreállítás résztvevői:
Építtető: Perőcsényért Alapítvány
Tervező: Kátai Éva
Felújítási munkákat irányította: Dr. Buglya Sándor
Műemléki felügyelők: Zsanda Zsolt és Fehér Judit

---------------
 
Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság, a Bíráló Bizottság javaslatára, ICOMOS Díjban részesíti a Szekszárdi Megyeháza kiemelkedő és példamutató hasznosítását, helyreállítását és revitalizációját.
 

Alig több mint egy év alatt, 2010. december és 2011. december között újult meg, korszerűsödött az Európa Kulturális Fővárosa programhoz kapcsolódóan „Szekszárd Megyei Jogú Város Kulturális életének javítása a Vármegyeháza és környéke felújításával" címmel Európai Uniós projekt keretében Szekszárd legjelentősebb műemléki épülete, a Béla király téren álló Pollack Mihály tervezte, 1828 és 1833 között épült klasszicista Vármegyeháza.

A megyeháza udvarán lévő, I. Béla király által alapított apátsági templom feltárása 1972-ben fejeződött be. Az újabb kutatás során a padlószint alatt megtalálták az épület északi falához csatlakozó gótikus kápolna maradványait, amely a jelenlegi felújítás során a leglátványosabb építészeti elemként - az udvari romkertből a belső térbe „átfolyó” térrészként - bemutatásra került.


A felújítást megelőzően az épület helyreállítására-rehabilitációjára, funkcionális kialakítására tervpályázat zajlott le. A nyertes pályázat javaslatait felhasználva, de a tervezési programot részben átdolgozva került sor a tervek kidolgozására.

A projekt keretében a korábban alaprajzilag és funkcionálisan felszabdalt földszintet egyrészt a régmúlt építészet-történeti emlékeinek a bemutatása, másrészt a fesztiválközpont funkció kialakítása határozza meg.

Az emelet legnagyobb részét a Levéltár, valamint a múzeum kiállítótermei foglalják el. Az emeleti szinten a konferenciák, bálok, tanácskozások megtartására is alkalmas díszterem és annak közvetlen környezetében lévő helyiségcsoport, valamint az ahhoz tartozó földszinti előcsarnok és lépcsőház került megújításra.
 
A műemléki Vármegyeháza beüvegezett árkádjainak részbeni kibontásával, az eredeti állapot visszaidézésével elkészült a belső udvar rehabilitációja.

A romkertben színpad került kialakításra, ahol a város főtéri rendezvényeihez kapcsolódóan koncertek, szabadtéri rendezvények tarthatók a jövőben. Különleges attrakciója a belső udvarnak a színpad ponyvás, lebegő lefedése.
A tetőszerkezet megújításával új tetőfedés került a teljes épületre. A nyílászárók cseréjével együtt felújításra kerültek a külső és belső udvari homlokzatok. A komplex gépészeti korszerűsítéssel a 21. századnak megfelelő infrastruktúrát kapott a régi épület. A rangos műemlék nem csak külsőleg nyerte vissza eredeti fényét és szépségét, hanem új, mai funkciókkal is gazdagodott. Új múzeumi terek születtek, így az ódon falak között a Wosinsky Mór Megyei Múzeum kiállításai kaptak helyet: a Tájak - Települések - Emberek című, 19. századi tudástár és történelmi játszóház, a szekszárdi megyeháza története,
 
Szekszárd középkori bencés apátsága, a Szarkofágterem és az időszaki kiállító-terem. A földszint bejárattal szemközti részén, ahol az építéskor kápolna volt, az eredeti alaprajzot visszaállítva, igényes belsőépítészeti megfogalmazásban kávéház került kialakításra, melynek a külső kertre nyíló teraszáról szép kilátás nyílik a város központi részére. A helyreállítást követően a bejárati kapualjból megközelíthető turisztikai információs iroda segíti majd a látogatókat, az épületben és a városban való időtöltés megszervezésében.

Az épület felújításával a város történelmi múltú főterén a Béla király tér leghangsúlyosabb térfala rangjához illő megjelenést kapott, a belső terek pedig vonzó közösségi térré alakultak. Szekszárd életében meghatározó, arculatától elválaszthatatlan épületté vált a régi vármegyeháza épülete.

Tervező: MŰTEREM'90 Építész Iroda Bt. Felelős tervező-építész: Lajtai Zoltán
Építész munkatárs: Práger Mária
Belsőépítész tervező: Máté János
Statikus tervező: Maros József
Gépész tervező: Béndek Ferenc
Elektromos tervező: Petre Zoltán
Gyengeáramú tervező: Árki László
Közmű tervező: Czeider Károly
Akusztikus: Wittner Kálmán
Geodézia: Szente Károly
Sátor szaktervező: Majoros Gábor
Kutatás: Gere László, Petkes Zsolt, Bartus György és Vizi Márta régészek
Kivitelező: FEJÉRDUNA-ÉP Építőipari Kft.(Dunaújváros, Béke tér 3.)
és PSN Építőipari Kft. (Szekszárd, Flórián u.3.) konzorcium
Régész felügyelő: Kohári Gabriella
Műemlék-felügyelő: Szigetvári Krisztián

GRATULÁLUNK A DÍJAZOTTAKNAK!
 
 
 
Kapcsolódó linkek:
Dél-Dunántúli Építész Kamara | 7624 Pécs, Boszorkány u. 2. C023 | tel: 72/520-505