Keresendő szöveg:


Bauhaus, 1919-1933 - Reform és avantgárd
2008. november 19., szerda

Az évek során publikált tények és értelmezések dzsungelében elhomályosult e kis német művészeti iskola, az 1919 és 1933 között létezett Bauhaus története, így mára szinte megközelíthetetlen a részletes kutatás és új értékelés számára.

Mint a szerző írja a gazdagon illusztrált könyv bevezetőjében: manapság a Bauhaus fogalomnak a köznapi nyelvben más csengése van, mint volt annak idején. A modernizmus kezdetét jelöli, alapformákkal (négyzetek, háromszögek és körök), alapszínekkel (vörös, sárga és kék), valamint csővázas acélbútorokkal, fehér kocka-architektúrával és a funkcionalizmussal kapcsolatos asszociációkat ébreszt. Az évek során publikált tények és értelmezések dzsungelében elhomályosult e kis német művészeti iskola, az 1919 és 1933 között létezett Bauhaus története, így mára szinte megközelíthetetlen a részletes kutatás és új értékelés számára. Ennek ellenére a Bauhaus olyan jelenség, amelyet minden generáció újra felfedez a maga számára.

A Weimari Köztársaság idején a kortársak a lakásépítészetben 1923 után kibontakozó racionalizáló és modernizáló törekvések szimbólumának tekintették a Bauhaust, amely elvetett minden felesleges luxust. Ez azonban egy meglehetősen széles, konzervatív kultúrájú rétegben ellenérzéseket keltett, ami fölött gyakran szemet hunynak a „ragyogó húszas évek”-ről szóló értékelések...  A Harmadik Birodalom idején (1933-1945), amikor a "nép", a "faj", a "haza" és a "klasszicizmus" vált egy romlott nemzet legfőbb értékévé, a Bauhaust "kulturális bolsevizmussal" vádolták, "internacionalistának", "zsidónak" bélyegezték. Miközben a náci rezsim felhasználta sötét céljaira a modernizmus újításait, a Bauhaus prominens személyiségei közül a legtöbben emigráltak, sokuk zsidó származású rokonait elpusztították.

Képeslap (Kurt Schmidt terve), amely a Bauhaus 1923-as weimari kiállításhoz készült
Az NDK-ban, ahol (Weimar, Dessau) egykor a legfontosabb Bauhaus-iskolák működtek, az intézmény a háborút követően elutasításban részesült. Csak a hatvanas évek végén vált fokozatosan az "ország kulturális örökségének" részévé. A NSZK-ban és az Egyesült Államokban a Bauhausra a hatvanas évekig a modernizmus meghatározó jelentőségű fejezeteként tekintettek.  Az egyértelműen pozitívan minősítő évtizedeket az elutasító kritika és megvetés időszaka követte. Az Egyesült Államokban Tom Wolfe 1981-ben megjelent „A Bauhaustól az otthonunkig” című könyvében a Bauhaust az elidegenedés fokozására szőtt összeesküvésként jellemezte.

A könyv szerzője szerint a Bauhausról alkotott mai kép kialakításában 1932 után Walter Gropius játszotta a legfontosabb szerepet, aki sokat tett annak érdekében, hogy a Bauhaus mint téma továbbra is aktuális maradjon, és ő volt az, aki megszabadította a történetétől, nemzeti hovatartozásától. Ugyanakkor Magdalene Droste szerint fenntartásokkal kell kezelni Gropius „re-interpretációját”, ami tulajdonképpen egy maga alkotta legenda, és ezt a – számos tanulmány által bírált – Bauhaus-képet vette át a média.

Fordító: Szikra Renáta
Kiadó: Taschen/Vince Kiadó
Megjelenés: 2008
Oldalszám: 96
Ára: 2.275 Ft

ISBN 978-3-8365-0716-5
 
Dél-Dunántúli Építész Kamara | 7624 Pécs, Boszorkány u. 2. C023 | tel: 72/520-505